Pilis gazdag történelmi múlttal és emlékekkel rendelkező település. A különböző népcsoportok keletről nyugat felé történő vándorlási útvonala mentén alakult ki az ősi település, melyről gazdag régészeti emlékek tanúskodnak. Szakemberek feltártak kőkori, bronz- és vaskori leleteket, a II - IV. századból való igen ritka korai szarmata halomsírokat (horgásztó környéke), továbbá avar és honfoglalás kori sírokat is (vadászház mellett). Az ősi település a Via Magna (nagy Sóút) mentén feküdt, a dolinai részen az avarok lakta Sikond, a monorierdei részen Újfalu, a Gerje természetvédelmi területen Wyfalu néven laktak kisebb közösségek.
Az utóbbi területen épült fel az 1300-as évek előtt a kora középkori Szentlélek templom, amely a jelenlegi település ősi magját képezi. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a tatárdúlás után újjáépítették.
Pilis. Mit is takar ez a szó, mi volt a névadónk?
Az 1851-ben kiadott Fényes Elek Magyarország geographiai szótára bőséges adatokkal írja le, hogy akkoriban még négy falu szerepelt ezen a néven. Az Országos Községi Törzskönyv Bizottság határozata értelmében 1900. év óta csak a mi községünk tarthatta meg eredeti nevét.
A jelenleg ismert, 1326-ban keltezett első írásos emlékünk - egy öröklésről szóló okirat - már Pilis néven említi a települést. Karácsony János: A magyar nemzetségek c. munkájában olvasható egy Pylis nevű nemzetség, akik Árpád fejedelemmel jöttek az újhazába. A Pylis nemzetség megszállás jogán bírta ezt a vidéket. A község első ismert birtokosa - ahogyan több írásos emlék is bizonyítja - a Pylisi család volt, innen kapta településünk a nevét.
A falu a török időket hosszú évekig átvészelte, a budai Szandzsákhoz tartozott adózni. Az 1592-es évben elpusztult és hosszú időre lakatlanná vált.
Pilis 1722 utáni újratelepítése Beleznay János nevéhez fűződik. Az öröklés jogán idekerülő Beleznay feleségül vette Grassalkovich Zsuzsannát és 1710 körül emeletes kastélyt építtet olasz építőmesterekkel. Feleségével 1720 táján kezdenek hozzá a község újratelepítéséhez. A Nyitra megyei Ürmény községben 1722. május 24-én - feleségével együtt - személyesen írják alá azt a megállapodást, melynek nyomán tömegesen jöttek az új, szlovák ajkú betelepülők Pilisre. Ezt követően megindul a betelepülés a közeli pusztákról, Dunántúl és Délvidék irányából is, amely megindítja a település fejlődését.
Már 1724-ben evangélikus iskola kezdi meg működését. Ez idő tájt is működtek iparosok, ezek azonban nem tartoztak még céhek kötelékébe. Szárazmalom, mészárszék, fogadó, borbély és egyben felcser is működött. A szőlőtermesztés a dolinai dombok lankáin jellegzetes tevékenysége volt a helybelieknek, ahogyan ezt egy 1768-as felmérés adataiból tudjuk.
Az 1770-es évektől Beleznay Miklós tábornok és felesége, Podmaniczky Anna Mária is jelentős építkezésbe kezdett. A település több pontján jó minőségű agyag volt található, amelyből ún. "tyehlónyákban", téglaégető kemencékben állítottak elõ a pilisi téglát. Ebből a téglából épült fel hazánk második legnagyobb, 1000 ülőhellyel rendelkező evangélikus temploma, ebből bővítették az iskolát, készült a lelkészlak és a csodálatos új Beleznay épület, az ún. Sárga kastély.
Beleznay-Nyáry-kastély |
A megye egyik legrégebbi kastélya, melyet az itteni földesúr, Beleznay János építtetett 1710 körül. |
|
A kastélyban, számos író vendégeskedett, köztük Kármán József, aki itt írta a Fanny hagyományai című művét, a leánylélek finom ábrázolását. A II. világháború után először leányotthon, majd nevelőintézet került az épületbe, ma Általános Iskola és Diákotthon. |
||
A városban található az ország ötödik legnagyobb evangélikus gyülekezete. |
Templom, világháborús emlékmű |
A városnak ma több mint tizenegyezer lakosa van, infrastruktúrája gazdagodik és itt épült meg Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű vákuumos rendszerű csatornahálózata, amely a legfejlettebb technológiát képviseli ezen a területen.